Elménk torzít, ha valódi fegyveressel találkozunk. Nagyobbnak látjuk valóságos méretüknél a kezükben pisztolyt vagy kést tartó embereket – állapították meg amerikai kutatók. A Kaliforniai Egyetem vizsgálatába 628 önkéntest vontak be, akik közül 497 nő volt, a többi férfi. Ősi mechanizmusok kelnek „életre” tudtunkban, ha vészhelyzetbe kerülünk. |
Már neandervölgyi elődöknél is jelen volt az a mechanizmus, hogy a potenciális ellenfél méretét elméjük tudattalanul is azonnal felmérte, hogy megbecsülhesse, van-e esélye a győzelemre a harcban.
A Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatóinak vizsgálata azért érdekes, mert lőfegyvernél – logikusan gondolkodva – lényegtelen a fegyvert elsütő ember mérete. Daniel Fessler összesen 628, átlagosan 34 éves önkéntest vont be a tesztekbe, akik közül 497 nő volt, a többi férfi. A valódi teszt megkezdése előtt felmérték, hogy a résztvevők milyen pontossággal képesek a látott fotók alapján megbecsülni az azokon ábrázolt férfiak magasságát és erejét.
A tesztsorozatból az derült ki, hogy a lőfegyvert tartó kézhez tartozó férfiakat átlagosan 17 százalékkal magasabbnak és erősebbnek hitték, mint a kezükben szerszámot (tömítő pisztolyt) tartó férfiakat. A tesztalanyok a képen csak kezeket és a benne lévő eszközöket - a fentieken túl fúrót vagy fűrészt – láttak.
Egy második tesztsorozatban a lőfegyvert konyhakésre cserélték, összehasonlításkép- pen pedig ecset vagy játék vízipisztoly került a férfikezekbe. A résztvevők itt is a legveszélye- sebbnek vélt fegyvert – a kést – tartó férfiakat tartották magasabbaknak és erősebbeknek. A kutatók szerint eredményük arra utal, hogy elő- |
deink mentális mechanizmusa ma is automatikusan működésbe lép elménkben, noha jóval összetettebb viselkedési repertoár áll rendelkezésünkre egy lehetséges konfliktus megoldására.
„Minden alkalommal, amikor újabb információt szerzünk be arról, hogy mennyire veszélyes a másik fél hozzánk képest, frissítjük a róla alkotott mentális képet úgy, hogy vagy felnagyítjuk, vagy zsugorítjuk” – magyarázta Fessler a LiveScience című ismeretterjesztő folyóiratnak (www.livescience.com).
A tanulmány teljes terjedelmében a PLoS ONE című nyílt hozzáférésű tudományos portálon olvasható (www.plosone.org).