 |
Beköszöntött a jó idő, ezzel együtt bein- dult a lomtalanítás Budapesten is. A Fő- városi Közterület Fenntartó /FŐKEFE/ Zrt. igyekszik az érintett területeken élőket levélben értesíteni a várható begyűjtés időpontjáról, ám a lomis hiénák – napokkal előtte – menetrendszerűen megjelennek, területet foglalnak, majd a lehető legvál- |
tozatosabb módon védik territóriumukat. Nekik köszönhetően zajossá válik a csendesebb övezet, amelyet rendre belaknak. Itt élik életüket abban a néhány napban: mosakodnak, főznek, táplálkoznak és ürítenek. Mit, mikor, hová…
Először arra lesz figyelmes az ember, hogy soha nem látott Zsigulik jelennek meg nyitott utánfutóikkal vagy éppen kisteherautókról ugrálnak le férfiak és nők, egy-egy széket, szivacsot vagy matracot maguk alá gyűrve, keresik a stratégiailag fontos helyeket. Ez persze nem mindig megy konfliktusmentesen. A helyfoglalók időnként verbálisan, máskor tettlegesen is megküzdenek egy-egy pozícióért, amikor még az égadta világon semmi nincs az utcán. Ők tudják, hol és miért pont ott kell hadállást verni.
A rutinosabbak, ám szegényebbek sátorral érkeznek, mintegy piknikre. Kijelölt zónák alakulnak ki órákon belül, amelyet átlépni szinte életveszélyes. Mikor megtörtént a kiválasztás, következik a terület belakása. Olykor a sátor mellé kisszék kerül, mosdóállvány lavórral, és élni kezdi életét a szabadcsapat. Napközben zónáznak, ki autóval és utánfutóval, ki gyalog. Lépcsőházakba becsöngetnek és bármit elvisznek, egy a fontos, a másik előtt tegyék mindezt. Aztán az is előfordul, hogy a lakásba bejutva már nem csak azt viszik, amit a háziak szerettek volna, hanem ami nekik tetszik. Igaz előfordult már, hogy a nagyszobát – korábban évekig – borító padlószőnyeggel küzdöttek meg a nyolcadikról, ám arra is volt példa, hogy az előszobában közölték a tulajjal, ez semmit nem ér és ott hagytak csapot, papot. Kiszámíthatatlanok, egyben erőszakosak. Arra is képesek, hogy a kidobandó szekrényt szétszedjék, lehozzák az utcára, majd több tízezer forintért túl is adnak rajta, a helyszínen.
| Sajátos életüket a rájuk jellemző módon élik. Állandóan üvöltve beszélgetnek, más azt hihetné, veszekednek, de ez csak addig tűnik annak, amíg tényleg össze nem kapnak. Akkor aztán zeng az egész környék. Egy-egy tükrön hajba kapnak, ki látta meg hamarabb, ki fogta |  |
meg először és tulajdonképpen kinek a területére rakták ki. Mindezen vélt és valós konfliktusforrások, amelyek általában megdöbbentik és megfélemlítik a területen élőket. A megszerzés és birtoklás életösztönné erősödik. Többnyire nők vigyázzák az értéket, a férfiak eközben gyűjtik és szerzik a „vagyont”, nem egyszer a gazda kárára. Az udvaron felejtett kerti napozó éppúgy pillanatokon belül birtokon belülre – azaz az utánfutóra, kisteherautó platójára kerül –, mint a tulajdonos által felajánlott régi, rozsdás drótkerítés. Mire a pórul járt ember föleszmél, már nyoma sincs a gyűjtögető nomád hordának.
A rendőrség fokozottan figyeli a rumlis lomisokat. Gépjárműveik műszaki állapota éppúgy górcső alá esik, mint maguk a guberálók és hogy hogynem, időről-időre akad közöttük körözött személy is. Nem telik el úgy lomtalanítás a fővárosi kerületekben, hogy ahhoz ne párosulna feljelentés. Ezek között többnyire a lopás a meghatározó, de trükkösködnek is a hívatlan látogatók, az állandó lakosok kárára. Rendszeresek ilyenkor a fizikai összecsapások és előfordult már, hogy szablyával estek egymásnak a zúgolódó felek. Ilyenkor az egyenruhások tesznek igazságot és rendet közöttük, előállítják őket a kerületi kapitányságra. Legtöbbször ez ideiglenesen lenyugtatja a kedélyeket.
 |
Visszatérve az életvitelhez: lavórból mosdanak kicsik és nagyok, bográcsban főznek, és kör- beülve ott táplálkoznak. Többnapos kikülde- tésről lévén szó, mobil mellékhelyiséget még sem szervez számukra a FŐKEFE – akkor sem használnák –, így oda ürítenek, ahová tudnak. |
Leginkább a házak tövébe, vagy bokrok takarásába. El lehet képzelni, milyen frenetikus szagorgia jelzi a lomtalanítást a környéken élők számára. Miközben a kutyapiszkot felszedik az ebtartók és zacskóban lezártan gyűjtik, addig a lomisok a természet és a ligetes környezet lágy ölén könnyítenek magukon.
A nem kívánt jelenség káreseményeinek tompítása érdekében, a lomtalanításban érintettek jól teszik, ha időben felkészülnek e nem mindennapi aktusra. Átgon- dolják mely bútoraiktól, értékeiktől kívánnak megválni és azt maguk cipelik le a gyűjtőpontokra, elkerülve a segítőkész idegenek birtokon belülre engedését. Ugyancsak álljanak ellen a kísértésnek, és senkit ne engedjenek be a lakásukba semmilyen ürüggyel.
Azt azonban itt és most érdemes megjegyezni: az elektromos hulladéktól, veszé- lyes anyagoktól, sitt és egyébépítési törmelékektől nem ekkor kell megszabadulni, mert azt nem szállítják el a gyűjtőjáratok. Ugyanakkor az előbbiekre lehetőséget biztosít a FŐKEFE, hogy a lomtalanítás ideje alatt, előre jelzett időpontban a lakosság leadhassa azt lakókörnyezete közelében, ingyenesen. Szelektálva gyűjtse ki-ki a lomot is, ezzel is védve és óvva azt a környezetet, amelyet mások napokig képesek csatatérré változtatni.
